Végre elkezdtem!

Helló Kedves Olvasóm!

Életem első (remélem nem utolsó) blogját írom, légy velem elnéző és türelmes. 

Az én sztorim nem épp hétköznapi, de számomra nagyon is a valóság. Minden nap ezzel kelek és fekszem, minden percem e körül forog. Katonafeleség vagyok. Na, hű-ha gondolják itt sokan, nos…csinálja utánam aki akarja. Lássuk a jelentkezőket. Persze biztosan lenne is pár elszánt jelentkező, mint amilyen Én is voltam, vagyok. Nem is gondolnátok milyen sokan vagyunk. Pár ismerős katonafeleség élménye is a tarsolyomban van. 

Eleinte minden csupa izgalom, kalandvágy. Nem tudod, hogy mit rejt az ismeretlen és hajt a kíváncsiság. Meg akarod tudni mit takar a fátyol. Vonz a veszély. Nos elárulom…nem így kezdődik a sztori. Ez nem az a kalandfilm a tv csatornán. Általában mindenkinél “love sztori”-ként indul. Mert hát valljuk be bátran, mi kell a nőknek?! A Férfi. Na jó, általában a férfi, de “kinek nem inge…” Szóval egy szerelmes nőt könnyebb vezetni, mi több, még az országból is egyszerűbb kicsalni, ha van aki elhúzza előtte a mézes madzagot. Így volt ez velem is.